Tartalomjegyzék
A mandulafa a Kelet-, Közép- és Nyugat-Ázsiában őshonos lombhullató növény, mely a mediterrán országokban is jelen van. Hazánkban már a reneszánsz idején ismerték és ültették – bár akkor még dísznövényként került a kertekbe. Később a Tihanyi-félszigeten a levendula kísérő növénye volt – néhány idős példány ma napig megtalálható az ó-levendulásban. Majd a 19. század végétől kezdték el telepíteni a korábban filoxéra járvány miatt kipusztult szőlőtőkék helyére.
Természetes előfordulása során akár 100 éves is lehet, de ültetvényben, kertekben nem él ilyen hosszú ideig. A mandula kevesebb gondozást igényel, mint a körtefa, vagy az alma, mégis inkább a diófa található meg jobban a házi kertekben, illetve sok településen az utcákon is. Azonban tavasszal, mikor virágba borul, gyönyörű látványa szinte mindegyiken túltesz. A mandulafák 3-8 méter magasságot is elérő, szabálytalan koronát fejlesztő, ripacsos – gyakran furcsán csavarodott – kérgű fák.
Mandulafa gondozása
A mandula nem igényel nagy gondozást, mivel nem kényes növény. Melegkedvelő, fényigényes növény, mely a fagyra érzékeny, ezért a hűvösebb termőterületek nem alkalmasak az üzemi mandula termesztésre. A védett déli domboldalak a legalkalmasabb termőterületei, így hazánkban főleg a Balaton-felvidék környéke, Baranya megye dombos területei, Mátraalja és Buda környéke.
Gondozása során – főleg a hosszantartó százaz nyarak során – gondoskodni kell a rendszeres vízellátásáról. Bár arra érdemes figyelni, hogy a pangó vizet nem szereti. A mandulafa talajigényben sem válogat, szinte minden talajon megél. De leginkább a meszes talajon fejlődik és terem jól. A túlságosan kötött, pangó vizes talajt azonban nem viseli el. A nyugalmi időszakra jól felkészült fák a téli fagyokat akár -10, -15 fokig is károsodás nélkül elviselik. Azonban a kinyílt virágok érzékenyebbek a fagyra, már -2 fokon elpusztulnak. A fák alsó ágain jellemzően nagyobb a károsodás.
Mandulafa ültetése
Olyan területekre, domboldalakra érdemes ültetni, ahol a nemes szőlőfajták is beérnek. Ültetése történhet magoncokkal, illetve oltvánnyal. Ne használjunk az ültetéshez magról kelt csemetét, inkább vásároljunk mandulaalanyra szemzett, nemes fajtájú oltványt. A kertészetekben szabadgyökerű csemete és konténeres facsemete vásárolható. Az ültetési ideje mindkettő esetében csak fagymentes időben történhet. Már az ültetését megelőzően érdemes a helyét megválasztani, – mely napfényes és fagyvédett legyen – és a talaját előkészíteni. Figyelembe kell venni továbbá, hogy helyigényes. Érdemes elsőre a végleges helyére ültetni, mert az átültetést nem viseli jól.
Mandulafa betegségei, metszése
A mandula tápanyagellátásról, öntözéséről, valamint a permetezésről és növényvédelmi feladatok ellátásáról is gondoskodni kell, ugyanis a mandulának is vannak kártevői. Elsősorban a kaliforniai pajzstetű, a kéregmoly, barackmoly, valamint levéltetvek, takácsatkák is károsíthatják. Betegségek közül főleg a monília, tafrinás levélfodrosodás és a megakladospóriumos varasodás.
Bár a manduláról általában az a vélekedés, hogy nincs szükség visszametszésére, ez nincs így. A mandulafa metszése ugyanolyan fontos, mint más gyümölcsfák esetén. Fontos az ültetéskori visszanyesése, a koronaalakító metszése az első néhány évben, majd a fenntartó metszésével is számolni kell.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Mandula_(n%C3%B6v%C3%A9nyfaj)
Vissza a kategória cikkeihez