Tartalomjegyzék
A mandulafa metszése – bár azt gondolhatnánk, hogy nem fontos, de bizony a mandulafa esetében is számolni kell a visszavágásaival. A mandulafának is – mint minden gyümölcsfának – ez az egyik legfontosabb eleme az eredményes mandula termesztéséhez, illetve ezáltal előzhetők meg a mandulafa betegségei is. A metszetlen fák kusza ágakat és hajtásokat hoznak, amelyek besűrűsödnek, így a fa termés hozama csökken. Ezen kívül a kártevők és a betegségek is hamarabb és nagyobb károkat tudnak okozni, mint egy jól kialakított ágrendszerű gyümölcsfán. Ültetésénél érdemes arra figyelni, hogy napos, fagy védett helyre kerüljön és maradjon megfelelő helye a növekedésre, ugyanis az átültetést nem viseli jól.
Hogyan történjen a mandulafa metszése?
A mandula esetében is a visszametszés már az ültetéssel egy időben megkezdődik. A frissen ültetett szabadgyökerű mandulafa oltvány gyökereit ugyanis a beültetése előtt 1-2 cm hosszúságban vissza kell vágni. Itt ugyan még nem a klasszikus metszésről beszélünk. Ennek az eljárásnak a célja ugyanis, hogy a gyökérzóna növekedési erélyét növeljük.
Az első néhány évben fontos a korona alakító metszés minden évben, mellyel a fák alakját tudjuk befolyásolni, majd ezek után csak a fenntartó metszés marad minden évben egyszer
A metszés esetében kétféle visszavágást alkalmazunk
- Alakító metszés: A fának csak az ágainak egy részét vágjuk vissza. Ezáltal a megmaradó ágrészen található rügyek fejlődését segítjük elő.
- Ritkító metszés: Ebben az esetben az ágakat, – mely túlzott sűrűséget okoznak – vágjuk vissza akár teljes egészében az elágazása vagy az eredése pontján. Ennek következtében több fény jut a lombkoronába, szellősebb lesz a növény és a fa magassága is szabályozható általa.
A lombkorona alakítására a termőre fordulást követő évben kerül sor. Itt kell kiválasztani az a 3-4 felfelé álló, erős, széles szöget bezáró ágat, melyek a fa vázát fogják adni. A sérült, beteg, kusza ágakat vagy amik a fa belseje felé nőnek, metsszük le. Cél, hogy ritka elágazású, széles, szellős koronát tudjunk kialakítani.
Metszését a második vegetációs évben, a fa nyugalmi állapotában is el kell végezni. Itt már a mellékvázak kialakítására is sort kell keríteni. Ezeket az oldalirányú ágakból kell kialakítani úgy, hogy vázanként 2-2-t meghagyunk ezekből. Ha alsó ágak zavaróan alul vannak és pl. a permetezést, öntözést akadályozzák, akkor azokat is vágjuk vissza.
A harmadik-negyedik évben főleg a beteg, elhalt ágak visszametszése a cél. Ha a koronaalakításban még módosítani szükséges, azt is meg kell tenni, de már a fa karbantartására helyeződik át a hangsúly.
A további években, már csak ennek megfelelően kell a gallyakat visszavágni. A beteg, törött ágakon túl, csak azokat kell lemetszeni, amik a szabad légáramlást vagy a napfény bejutását akadályozzák.
Mandulafa metszése idősebb korban
Nemcsak a fiatal növényeket kell metszeni, hanem az időseket is, gyakorlatilag minden korban szükség van az alakításra. Ennek az az oka pedig az, hogy metszéssel határozható meg a fa jövőbeni alakja, valamint a gyenge hajtások is ezáltal szüntethetők meg. Az évek során szükséges a karbantartó metszés végzése, amivel a gyümölcsöt hozó és a vázat adó ágak egészségét lehet megőrizni.
A fiatalabb gyümölcsfáknak évente van szükségük metszésre, az öregebb fákat viszont elég két-három évente metszeni. Amikor a fa már termőre fordul, a koronája úgy kezd terebélyesedni, szélesedni.
A betegségek is jobban megelőzhetők a jól karbantartott, szellős fák esetén. A szellősebb ágrendszer megkönnyíti továbbá a permetezést is, hiszen így akadály nélkül minden ághoz eljut. A sérült, a már letermett, öreg ágakat, hajtásokat is szükséges eltávolítani.
Mandula metszés:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Mandula_(n%C3%B6v%C3%A9nyfaj)
Vissza a kategória cikkeihez