Tartalomjegyzék
A mandulafa gondozása is szükséges, akárcsak egyéb gyümölcsfák esetében. Ez a Kelet-, Közép- és Nyugat-Ázsiában őshonos, de a mediterrán országok kedvelt lombhullató növénye is. Hazánkban már a reneszánsz idejében is ismert volt. Ugyan akkor jellemzően még nem a terméséért, hanem dísznövényként ültették. Szabadon akár a 100 évet is elérheti, ültetvényeken, kertekben ennél jóval kevesebb ideig él. Telepítése a 19. század végén kezdődött nálunk, az egykori filoxéra járvány okozta szőlőtőkék kipusztulását követően, azok helyére. A mandulafa a rózsafélék családjába tartozik. Közeli rokonságban áll az őszibarackkal és távolabbiban a szilvával és a sárgabarackkal. Főleg a szubmediterrán hatásoknak kitett, meleg területeken fejlődik és terem szépen. (Ilyen területek pl. a Balaton-felvidék, Baranya megye tájegységei, Hegyalja). A Tihanyi-félszigeten a levendula kísérő növénye is volt, néhány öregebb példány mind a mai napig megtalálható az ó-levendulásban.
A mandula talajigénye, ültetése
Már a mandula ültetése előtt érdemes nemcsak a megfelelő helyet, hanem a megfelelő fajtát is kiválasztani. De még a vásárlást megelőzően a helyének a kialakítása, a földjének tápanyaggal dúsítása, előkészítése, mind fontos folyamat. Bár a mandula alapvetően jól alkalmazkodik a talaj típusokhoz, mivel szinte bármilyen termőtalajon – akár, száraz, kopár területeken is megél, – de a meszes talajt kedveli leginkább. A túlságosan kötött, pangó vizes talajt azonban nem jól viseli. A kerti környezetben sem érzi jól magát, ha olyan fák közé kerül, melyek folyamatos öntözést igényelnek. Ugyanis a párás, nedves környezetben a moníliás fertőzésnek van kitéve.
Fagyvédett helyet keressünk számára, ahol a tavaszi fagyok nem károsítják.
Mandulafa gondozása
Az ültetését követően alaposan meg kell öntözni és erről érdemes a nagyon forró, hosszantartó nyarakon is gondoskodni. Mert ugyan fény- és melegigényes növény, ami jól tűri a szárazságot, meghálája a törődést. Egyébként nem igényel öntözést, a szárazságot nagyon jól – a pangó vizes, nedves közeget azonban rosszul – tűri.
Bár azt gondolhatnánk, hogy alapvetően a mandulafa elültetését követően már magától fejlődik és gyönyörű terméseket hoz anélkül, hogy bármit is tennénk, ez nem így van. A mandula is meghálája a törődést, akárcsak bármelyik gyümölcsfa. Ráadásul a mandulát is veszélyeztetik betegségek, kórokozók, kártevők, így ezek ellen érdemes védekezni.
Az elsődleges védekezés a megelőzés, mely már a talaj előkészítésével kezdődik. A megfelelően előkészített, fertőtlenített talaj kevesebb problémát ígér. Ezt követően a csemete kiválasztása éppen olyan fontos, mivel azok is lehetnek fertőzöttek. Emiatt érdemes mindenképpen megbízható helyről beszerezni a fácskákat.
Majd a következő fontos, kihagyhatatlan folyamat a mandulafa metszése. Az első években ez még az alakító metszés, mely során a fa szerkezete kerül kialakításra. Az ezt követő években már a karbantartó metszést kell alkalmazni. Fontos, hogy a beteg-, sérült ágakat mindig metsszük vissza és a beteg ágakat – lehetőség szerint – semmisítsük is meg. Ugyanis azok visszafertőzést okozhatnak.
Azonban mivel sokféle betegség és kártevő károsíthatja, így a körültekintő növényvédelméről is szükséges gondoskodni.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Mandula_(n%C3%B6v%C3%A9nyfaj)
Vissza a kategória cikkeihez