Tartalomjegyzék
A mandula betegségei leggyakrabban a tafrinás levélfodrosodás, a monília és a megakladospóriumos varasodás. A mandula Közép-Ázsiában őshonos, de a mediterrán vidékek kedvelt növénye is. Hazánkban már a reneszánsz kora óta ismert és ültetett lombhullató fa, mely csak a 19. században került telepítésre. Kiskertek kedvelt – tavasszal színpompás virágokat adó – növénye, mely szabadon akár 100 évig is elél. Ültetvényeken ennél jóval rövidebb ideig.
Világviszonylatban a mandula termés felét az Amerikai Egyesült Államok adja, ezt követi Spanyolország és Olaszország. Hazánkban a termőterülete egyre csökken, melyben nemcsak a betegségek, hanem az egyre szélsőségesebb időjárás és a kedvezőtlen gazdasági helyzet is közrejátszik.
Pedig a mandula rendkívül egészséges, hiszen számos – a szervezet számára hasznos – vitamint, ásványi anyagot és rostot tartalmaz. Rendszeres fogyasztásával sokat tehetünk az egészségünk megőrzéséért, mivel hatása a szervezetre nemcsak belülről, de kívülről is nagyon jótékony. Éppen ezért az élelmiszeripar mellett a szépségipar kedvelt növénye is.
Mandula betegségei
Már a csemete beszerzésével figyelhetünk a betegségek megelőzésére. Fontos, hogy megbízható kertészetből származó garantáltan vírusmentes oltványt telepítsünk. Ültetéskor a gyökereket védeni kell a sebeken behatoló kórokozóktól. Erre legjobb bio megoldás a Polyversum gombaölő gombába történő bemártás. Az ágelhalásos betegségek sebeken keresztül fertőznek, ezért fontos metszéskor az eszközök fertőtlenítése és az utána történő fertőtlenítő sebkezelés, lemosó permetezés. A mandula gombás betegségei a csonthéjas gyümölcsfajok – őszibarack, sárgabarack, szilva – betegségei közül kerülnek ki. A mandula esetében – mint minden más gyümölcsfa esetén – nagyon fontos szerepe van a metszésnek is.
Tafrina
A tafrinás levél fodrosodás már nagyon korán, a rügyek kipattanásának időszakában (február végén, március elején) fertőzheti a fiatal lomblevélkéket. Főleg a hideg, csapadékos időjárás kedvez a kialakulásának és a fehér húsú fajták érzékenyebbek rá. Elvirágzás után a hőmérséklet emelkedésével alábbhagy a fertőzésveszély.
Csonthéjas sztigminás
Jellemzően csapadékos, hűvös időben következhet be a fertőzés, mely során a hajtásokon, leveleken, gyümölcsökön vehető észre leginkább a betegség. A leveleken 2-3 mm nagyságú, lilás, pirosas foltok formájában jelenik meg. Majd a foltok megbarnulnak, a közepük kihullik. A vesszőkön is 5-10 mm hosszú barnás foltok jellenek meg. A gyümölcsön is pirosas, lilás foltok jelennek meg és a gyümölcs deformálódni is kezd.
Védekezés: A nyugalmi időszakban rezes lemosó permetezés.
Molília
A monília tömeges virágfertőzés, ami miatt a virágok és a friss hajtások is elszáradnak. Súlyosabb esetben pedig el is halhatnak az ágrészek. A termésfertőzés pedig a rovarkárosítók révén a seben keresztül fertőz, ezért fontos a beteg hajtásokat és múmiákat minél előbb eltávolítani és a sebeket kezelni.
Védekezés: Már virágzástól érdemes elkezdeni a megelőzést. A tafrina elleni védekezés a monília ellen is hatásos, de fontos a termésritkítás és a gyümölcsmolyok elleni védekezés is.
Ventúriás varasodás
Ez a gombás betegség a mandulafa leggyakoribb betegsége. Főbb gazdanövényei a mandulán kívül a kajszi és az őszibarack, de ritkán szilván és ringlón is előfordul. Tömeges képződésére május elejétől, közepétől lehet számítani. A mandula levelét, hajtását, vesszőit és a termését is megtámadhatja. Először barna szegélyű 4-5 mm nagyságú, szürke foltok jelennek meg a leveleken, melyek idővel kitöredeznek. A hajtásokon zöldesbarna, ovális foltok jelennek meg. A terméseken pedig sötétzöld, majd fokozatosan barnuló 2-3 mm nagyságú foltok képződnek.
Védekezés: A beteg ágakat, gallyakat távolítsuk el és semmisítsük is meg, mivel a növényi részeken megmaradt gomba a vesszőkön is áttelel. Majd növényvédelemmel.
Fomopsziszos vesszőelhalás
Ez hazánkban még egy újként azonosított betegség, de több európai országban már évtizedekkel ezelőtt ismert volt. Vélhetően a hazai ültetvényekben is régóta jelen van. A betegség következtében a mandulavesszőkön és a hajtásokon szöveti elhalás lép fel. A rügy körül hosszanti, besüppedő, koncentrikusan sávolt, eleinte bordósbarna színű, később ezüstös színűvé válik. Ha a vesszőt körül éri, a fertőzés feletti rész elhal. A leveles hajtások sárgán elszáradnak és sokáig a fán maradnak. A gomba a vesszőkön képes áttelelni is.
Védekezés: A beteg vesszők eltávolításával és megsemmisítésével sokat tehetünk a tünetek fellépésének elkerüléséért.
A mandula kártevői
Mandula magdarázs
A mandula legfontosabb terméskártevője. Rajzása májusban kezdődik, ekkor érdemes színcsapdával már a jelenlétükre minél előbb fényt deríteni. A rovar lárvája a mag belsejét folyamatosan feléli. Jelenlétére abból gyanakodhatunk, ha sok lehullott, lyukas mandulát találunk a mandulafa környékén.
Védekezés: A színcsapdák nemcsak a jelenlétüket jelzik, de nagy számban kihelyezve eredményesen mérsékelik is a kártevőket.
Fekete mandula levéltetű
Ez a kártevő a mandulafa lombozatát károsítja már április végén – május elején. Mézharmat ürítésük és tömeges szívogatásuk eredményeképp a növény gyengén fog fejlődni.
Védekezés: Az áttelelő tojások miatt érdemes paraffinolajos lemosó készítményeket használni. A kifejlett példányok ellen már speciális levéltetűölőkkel kell folytatni a védekezést.
A fa kondícióján javíthatunk a törzs meszelésével is. Ugyanis ezzel megóvhatjuk a fát a téli hőingadozás miatti kéregrepedéstől, valamint a kéreg alatt megbúvó kártevők számát is gyéríthetjük.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Mandula_(n%C3%B6v%C3%A9nyfaj)
Vissza a kategória cikkeihez